Rick Riordan: A Szörnyek tengere - írta: Eszti

Percy Jackson hetedik éve az iskolában meglehetősen unalmasan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az ártatlan labdázgatás élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam. kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csak rossz hírekkel szolgálhat: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük. A villámtolvaj lendületes, humoros és rendkívül népszerű folytatásában Percynek és a barátainak át kell szelniük a Szörnyek Tengerét, hogy megmentsék a táborukat. De Percynek mindezek előtt még szembesülnie kell egy a származását érintő titokkal: rá vár a feladat, hogy eldöntse, áldás-e, avagy átok Poszeidón fiának lenni.

Rick Riordan ismét csodálatos történetet alkotott. Percy nem unatkozik, hiszen a tábor védvonalai gyengyülnek, valaki megmérgezte Thalia fáját, a tábor a megsemmisülés szélén áll, Grover nagy bajba, pontosan egy küklopsz fogságába került  és ha ez nem lenne elég Percy és Clarisse között egyre nő az utálat és a viszálykodás. A csapathoz csatlakozik Tyson, a küklopsz, aki Percy féltestvére. A kaland most sem maradt el: Luke valami szörnyen gonoszra készül... konkrétan végig izgultam az egész könyvet.

Szerencsére nem kellett csalódnom: ez a kötet is fergeteges volt. Sok mindenben hasonlított a villámtolvajra, csak egy fokkal jobb volt. 
Percy megint küldetésre indul, hála az égnek Grover helyett most Tyson kísérte el Percyt és Annabeth-et eme veszélyes útra. Természetesen akadnak szörnyek is akiket legyőznek hőseink, Luke még mindig a rossz utat járja, Mr.D-n ugyanúgy röhögök amiért nem találja el a gyerekek nevét, szóval miért is jobb mint az első kötet? Talán az, hogy eltelt egy év, és egy 13 évesről jobban el tudom képzelni hogy megmenti a világot mint egy 12 évesről, de az egész könyv fejlődött. Mondjuk még mindig túl komolyan beszélnek meg viselkednek korukhoz képest, de sebaj, mert így kerek a Percy Jackson világ.

Tyson 

Az írásmóddal vagyok szerintem a leginkább megelégedve. Ahogy az író leírja az egészet egyszerűen elképesztő! Percy, mint mesélő a legkomolyabb helyzetekben sem veszti el a humorát. Amit még mindig imádok, hogy meg tud lepni. Mondanék példákat, de nem szeretném lelőni a poént, abban biztosak lehettek, hogy nem kiszámítható.
Sok kedvenc jelenetem akadt, köztük a buli-pónik inváziója, hát az szuper volt. Az a rész is különösen tetszett amikor Percynek megadatik a lehetőség, hogy változtasson a külsején, de koppan és kiderül milyen hiú is valójában. 

Annabeth

A karakterekről még mindig nagyjából az a véleményem mint az előző könyvnél. Grover-t szerencsére Percy álmaiban majd aztán a könyv végén kellett csak elviselnem, Annabeth-et még mindig nem kedvelem és bár Percy eddig a kedvenc szereplőm volt, Clarisse beelőzte, de Tyson lett az új kedvenc. Szerintem akkor nyerte el a szívem, amikor a Csikóhalat elnevezte szivárványnak, meg az is nagy volt, amikor lepónizta Kheirónt. 
A könyv végig azt gondoltam, hogy Percy-nek feltűnési viszketegsége van, csak még magának se vallja be, hanem azt mondja be magának, hogy önfeláldozó, meg bármit megtesz a táborért és végül, amikor Percy odaadta Clarisse-nak a bundát, had legyen övé a dicsőség Percynek lett igaza és szégyellem is magam mert
rosszat feltételeztem róla.

Percy és Annabeth a filmben

Borító: Nekem a filmes van meg, ami nem olyan jó mint az eredeti, ami pedig nagyon tetszik. Csak ne lenne rajta, hogy Stephenie Meyer ajánlásával! A hócipőm tele van hogy a könyvek 80%-ára felrakják, olyanokra is, amik sokkal jobbak az Alkonyatnál.

Kedvenc szereplő: Tyson

Értékelés: 9/10

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki nem olvasta az első részt sem, pótolja, még nem késő karácsonyra kérni és már nagyon várom a folytatást főleg a befejezés miatt és nagyon kíváncsi vagyok Thaliára.
(u.i. Már kezd alakulni valami Annabeth és Percy között. juhé:) )

Egy pár idézet:

Tudtam, nem lehet könnyű Kheirónnak erről beszélni, ezért nem is erőltettem. Nem egy zűrös szülővel találkoztam már pályafutásom során, de Kronosz végképp nem az az apatípus, akit szívesen beküldenél egy szülői értekezletre.

– Elég volt a késlekedésből – ordította a szörny, aztán a levegőbe szagolt: – Olyan jó szagod van, olyan jó kecskeszagod… – Ó – kacagott fel erőltetetten Grover. – Örülök, hogy szereti méltóságod, Eau de Bakszag parfüm, kizárólag a te kedvedért. 

[Annabeth] – Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem. [Percy] – Imádom az egyértelmű válaszaidat. 

Hatszor-hétszer majdnem meghaltunk, de ez a fal veszélyességéhez képest egyáltalán nem olyan rossz arány. Egyszer az egyik kiszögellés csúszott ki az ujjaim közül, és fél kézzel kapaszkodva himbálóztam a tizenöt méternyi mélység fölött, alattam meg tűhegyes sziklákat ostromoltak a hullámok. De szerencsére sikerült felhúzódzkodnom. Másszor meg Annabeth csúszott meg egy mohafolton. Szerencséjére a talpa megakadt valamiben, ami megakadályozta a továbbcsúszást. Szerencsétlenségemre az a valami az én arcom volt. 

– Idejét sem tudom, mikor pihentem utoljára! A távíró feltalálása óta csak a rohanás meg a rohanás. Melyik a kedvenc csillagképed, Percy? Még mindig a zsebébe süllyesztett kígyókon tűnődtem, de azért nem hagytam válasz nélkül. – A Héraklész. – Miért? – Mert annyira peches volt, még nálam is lúzerebb. Ez megvigasztal.