Helena Silence: Enigma - írta: Eszti

Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.


Ezt a könyvet még tavaly karácsonyra kaptam és majdnem egy év kellet hogy rászánjam magam mert valahogy nem érdekelt. A fülszöveg alapján tipikus tiniregénynek ítéltem el. Szegény lánynak meghalnak a szülei, depis lesz meg a nagybátyjához költözik. Közben kiderül, hogy (micsoda fordulat) valami fura természetfeletti képessége van. Szóval elköltözik, teljesen magába fordul de szerencsére ott van Victor, ő majd átsegíti ezeken a nehéz időkön, és természetesen ki nem maradhat a tipikus jóképű főhős, aki eleinte bunkó de azért csak összejönnek. A történet nagyjából ennyi, volt közben volt még egy kis akció is. 
A legnagyobb előnye az volt, hogy nem volt unalmas. Alig bírtam letenni. Érdekelt, hogy vajon mi fog történni. Pozítivum volt még hogy meg tudott lepni. Akkor döbbentem meg a legjobban, amikor SPOLIER! kiderült hogy Alex exe terhes, aztán amikor kiderült, hogy mégsem SPOLIER VÉGE.
Ami nagyon idegesített a könyvben, hogy szinte mindenki Lenára hajtott. Ha jól számolom magamba, összesen 4 fiú flörtölt vele. A másik bajom az, hogy egyik karakter sem olyan jó. Lena a szegény, magába zárkózott típus, a fiúk bolondulnak érte (nem értem miért), Zoe jófej, csacsogós barátnő, Alex tipikus álompasi, Victor meg laza és jófej. Bár ez az érzős dolog érdekes, a könyv annyira nem fogott meg, de egynek jó volt.

Boritó:5/4
Cselekmény: 5/4 
Szereplők: 5/2

u.i. Most tudtam meg hogy az írónő magyar. 
u.u.i. Azt még meg kell jegyeznem, hogy a könyv legjobb részi egyértelműen a Lena-Alex párbeszédek voltak. De az nem volt jó, hogy miután összejöttek, minden olyan nyálas lett.

Pár kedvcsináló idézet:

… Messzebbre merészkedtél, mint gondoltad. Az én lovaimmal nyargalásztál. És az én fám alatt heverésztél. Megjegyzem, elég szemérmetlenül! 
– Te pedig ki is használtad, igaz? – kérdeztem dühösen. 
– A lehetőségek azért vannak – vonta meg a vállát. Beindította a kocsit, és elindultunk. 
– Rendben – vettem egy nagy levegőt. – Sajnálom, hogy átjöttem a birtokodra, és lovagoltam a lovaidon. És sajnálom azt a kis izét is. 
– A csókunkra gondolsz, hercegnő? Mert amiatt kár sajnálkoznod. Én kezdtem. És egyébként… nagyon jó kis csók volt – vigyorodott el, és a tekintete a számra tapadt.
– Azt hittem, hogy az egyik ló hajol fölém – bizonygattam. – Csak azért öleltelek át. 
– És amikor csókoltalak, és te visszacsókoltál, akkor is lónak hittél? Mert nekem máshogy tűnt.

– Hé… – Noel hangja ismerősen rekedt volt. A szeme csak félig nyílt ki, de így is egyenesen rám nézett. – Ott voltál velem a barlangban, ugye? – Kicserepesedett szája csibészes mosolyra húzódott. – Láttam, amikor levetted a trikódat! –jelentette be, és halk, nevetéshez hasonlító hang jött ki a száján. – Szép látvány volt. 

– (…) Jaj, lányok! Már megint esztek? Rossz vége lesz ennek. Én sosem eszem nyilvánosan. Szerintem mindenkinek legyen a magánügye, hogy mivel… tömi magát – nézett Zoe süteménytől ragacsos ujjaira – Ugye te is egyetértesz, Lena? 
– Aha – mondtam, aztán a „lányokhoz” fordultam. – Ugye nekem is hagytok?

RÉSZLET