John Green: Alaska nyomában - írta: Eszti

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

Takumi, Ezredes és Pufi

A történet főszereplője Miles 'Pufi' Halter, aki a híres emberek utolsó mondatait gyűjti, elutazik egy bentlakásos iskolába, ahol új barátokra tesz szert: Chipre, vagyis ahogy a barátai hívják, Ezredesre, a szobatársára, aki konkrétan egy két lábon járó atlasz, hobbija, hogy megjegyzi az országok fővárosát. Alaskára, akibe Miles hamar belezúg, mivel a lány a korabeli fiúk álma: okos, vicces, jól néz ki és titokzatos. De a lánynak már van egy jó képű, tökéletes pasija. Szegény Miles...Baráti körükhöz tartozik még Takumi, a japán srác majd később Lara, végülis addig a kemény két napig, amíg Pufival járnak. A Culver Creekben már régóta folynak a viszályok az Pufi és barátai és a 'hétvégi harcosok' között, akik az elkényeztetett gyerekek, akik hétvégén nem a suliban maradnak, hanem hazautaznak gazdag szüleikhez. Itt gyakoriak a szívatások, a balhék, a diákok túljutnak a tanárok eszén és átszegve a házirendet piálnak, dohányoznak és egyéb tilos dolgokat csinálnak. A legfőbb szabály a diákok közt: ne köpj. Ezzel vádolják az Ezredest, de tévesen.
Miles egyre jobban beilleszkedik, miközben a dolgok egyre rosszabbra fordulnak...

Ez a könyv nem csak arról szól, hogy egy pár kamasz összebarátkozik meg részegre isszák magukat. Ez a könyv valamivel több, de hogy mivel azt nem tudom megfogalmazni. Ehhez a könyvhöz hasonlót még nem olvastam. Egy kicsit furcsa, vagy nem is inkább furcsa, hanem különleges. Miközben olvassa az ember, egyszerűen beszippant a könyv és már nem is a saját, hanem Miles fejével látod a dolgokat, annyira hitelesen van megírva.
Ahhoz képest, hogy ez az író első regénye, igazi élmény volt olvasni.

Imádom John Green írói stílusát. Újévi fogadalmam, hogy minden eddigi magyarul megjelent könyvét el fogom olvasni. Nem is tudom, hogy fogalmazzak, olyan különlegesen ír. Minden tökéletesen van megírva: teljesen átadja a hangulatot és a könyvei tele vannak szebbnél szebb gondolatokkal. 

És ahogy a fejezetek taglalva vannak...hát az zseniális. Az azelőtt és azután. És van a nap, amikor minden megváltozik. Nem árulok el semmit, de engem lesokkolt és váratlanul ért, ami akkor történt. Én egy cseppet jobban kedveltem az azelőtt részeket, pedig ugyanolyan jó, mint az azután, csak a fordulópont után nekem túl nyomasztó volt a hangulat. 

A szereplők személyisége tökéletes. JG olyan sajátosságokkal ruházza fel a karaktereket, hogy annyira különlegesek lesznek, hogy biztos nem fogom őket elfelejteni. Alaskát is nagyon kedveltem a sötét oldalával együtt. Vicces, okos és szép,imád olvasni, de nagyon titokzatos és kiszámíthatatlan, ráadásul gyakran bekattan. Elsőre nem volt szipatikus, egy olyan lánynak tűnt, aki mindig csak bagózik és lerészegedik,  de ahogy egyre tovább haladtam a könyvben ő lett a kedvenc szereplőm. De minden karakter kitűnik valamivel: Pufi a híres emberek utolsó mondatait magolja, Ezredes ugyanezt teszi, csak földrajzi nevekkel. Talán ezek miatt alkotnak ők ketten olyan jó csapatot. 

Értékelés:10/10 

A magyar borító annyira nem tetszik, túl sok minden van rajta és a nyilakat teljesen nem értem. Az eredeti mennyivel szebb!

Mindenkinek ajánlom, vagyis inkább csak 14 éven felülieknek.

Idézetek:

– Istenem, nem akarok olyan ember lenni, aki csak üldögél, és arról nyavalyog, hogy mi akar lenni. Én egyszerűen csinálni akarom. A jövő elképzelése is egyfajta nosztalgia. 
– Micsoda? – kérdeztem. 
– Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.

– Nem élet vagy halál a labirintus. 
– Jó. Akkor micsoda? 
– Szenvedés – mondta. – Rosszat tenni, és hagyni, hogy rossz dolgok történjenek veled.

– Néha nem értelek – mondtam. 
Nem nézett rám. Csak mosolygott a tévékészülékre. 
– Sose fogsz megérteni. Ez a dolog lényege.

Pufi, egy dolgot meg kell értened velem kapcsolatban: én mélyen boldogtalan ember vagyok.

– A legtöbb ember azért bagózik, mert élvezi. Én azért, hogy meghaljak.

 és arra gondoltam, ha az ember eső volna, én szemerkélnék csupán, de ő maga lenne a hurrikán.

-Néha csatát veszítesz. De mindig a gonosz nyeri meg a háborút.

A dolgok sose úgy történnek, ahogy elképzelem őket.

Életem legjobb napja még nem történt meg. De tudom, milyen lesz. Mindennap látom.

Minden, ami összeáll, széthullik – mondta az Öreg. – Minden. A szék, amin ülök. Elkészítették, úgyhogy széthullik. A bennünket alkotó sejtek, szervek, szervrendszerek összeállnak, kifejlődnek és szét kell hullniuk. Buddha tudott valamit, amit a tudománynak még ezer évvel a halála után sem sikerült bizonyítania: az energiaveszteség növekszik. A dolgok szétesnek.

Ez a rejtély, igaz ? A labirintus vajon az élet vagy a halál útvesztője ? 
Melyikbe próbál menekülni:az életbe vagy az elmúlásba ?